2013. november 11., hétfő

Magányosan






Magányosan


Egyedül bolyongok a
sűrű rengetegben
Lehullott levelek
ropognak a lábam alatt
Ahogy lépteim az úton
koppannak.


A fák lombkoronái
megtörik a fényt
Félhomály van, nem
érzem, hogy félnék.


Megyek elszántan
Nem tudom, merre
visz az utam, talán a
hegyekbe kellene mennem
Hol szabad lelked
elém toppan.


Magányos farkas vagy
Kit a falka kirakott
Elűzött lettél, magányosan
utadat egyedül kutatod.


Vonzol engem, hívogatod
lelkem, sorsunk valamikor
egy volt  s utunk most is
újra egybe torkollott.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése