Szívemet

Szívemet

Sebzett lelkem üresen

lézengett végtelen idő

hullámzó tengerében

Minden elfeledett emlék- kép

Mélyen elraktározódott bennem.

A múlt olykor visszaköszön

Most már tudom, nem zárom

le véglegesen azt

Bár becsuktam minden ajtót

de egyetlen ablak nyitva

maradt.



Szenvedő lelkem sóvárogva

áhított, a nap minden magányos

percében csak utánad vágyódott.

A tudat sem küzdött már, csak

hallgatott, hagyta, hogy a lélek

utolsó csatája nyugodtan a

csendtől átölelve lezajlon.

Nyújtanám karom feléd

Szeretném, ha megfognád

remegő kezem, de csak a

levegőt markolom s Téged

nem érlek el.



Szívem görcsbe rándul

Éles fájdalom járja át

Szemembe keserű könnyek

tolulnak, s az ég is felölti

fekete fátylát.



Meghalt a lelkem

Búcsúzni akarok az élettől,

Utolsó pillanatban megfogod

kezem, ujjaink egymásba

fonódnak, beillesztődik a lélek.



Ott az éjszaka sötétjében

eggyé váltam Veled

Enyém maradt a pillanat,

s a szeretet gyenge ölelésében

ott hagytam a szívemet Neked.

Varga Patrícia