Álomkép

 

Álomkép


Másik világom kapuján

beléptem, csalogatva

hívott alakod, követtelek

bár nem tudtam hova megyünk

Néha érezhettem magamon

parázs- pillantásod.



Mentem utánad, szó nélkül

követtelek, virágok s fák

díszítették utunkat, integettek

amerre léptünk, elhaladva

érintettük e csodás világ

mesés talaját s közben

nem beszéltünk.


Nem tudtam hova viszel

nem is gondoltam rá

követtelek megszállottként,

már nem számított semmi

Csak, hogy végre elérhesselek

lidérces utunk során.



Egyetlen pillanatra

érinthettem kezed,

Húztál- vontál magaddal

S nem engedtél el.

Éreztük összetartozunk

léptünk örök s elválaszthatatlan

Ott az álmok világában

könnyeim folytak s a

szívünk egyszerre dobbant.