Nem, nem kell mindig kimondnia, hogy szeret, csak éreztesse velünk.(De, de ki kell, nekem szükségem van rá!)
Nem kell, hogy állandóan ránk gondoljon, mert akkor már úgy érezzük magunkat, mintha fojtogatna, ránk telepedne.
Nem, nem kell, hogy állandóan megérintsen, mert olykor már zavaró lesz számunkra.
Nem, nem kell, hogy állandóan velünk legyen, mert akkor börtönben fogjuk érezni magunkat mellette.
Nem kell, hogy állandóan szeretkezni akarjon (velünk), mert akkor szexmániásnak fogjuk elképzelni.
Mennyi ellentét! Olyan "Szeretlek is, meg nem is".
De, akkor mi kell?
Hogy az enyém legyen, kizárólag csak az enyém! :DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése