Próbáltam elfoglalni magam. Nem akartam izgulni rajta, hogy jó lesz-e a formázásunk. Vajon most az egyszer tökéletes lesz-e? Szívem csücske megtett mindent, amit tudott. És már nekem is betekintést engedett a stílusok bonyolult világába. Zenét hallgattam és írtam a regényemet. Lassan haladok, mert jól megbonyolítottam. A cselekmény nem kettő, hanem három szálon fut. De ráérek...
Aztán egy óvatlan pillanatban csak nem hagyott nyugodni a kisördög. Belestem az üzenetek mappába,hátha kaptam visszajelzést a kiadótól. A szokásos üzenettel kezdődött:'Tisztelt Varga Patrícia a most publikált könyve nem felel meg a formázási követelményeknek..bla..bla..bla.Pici szám legörbülni látszott.De! A folytatás..Pár apró hiba és tökéletes lesz!
Wow!- kiáltottam fel örömömben, végre! Jól haladunk a cél felé! Tudtam, hogy azokat már én is ki tudom javítani. Megtettem, és feltöltöttem újra. Boldog voltam. Megcsináltuk! Kisfiam is. Mert megcsapolta a pénztárcámat. Olyan jóleső érzés töltött el. A mosoly újra felderült arcomon. Most már ugorhatok az ügyvezető nyakába:DD
Az öröm korai volt...reggel újra nekiestem, újra átolvastam, mert még mindig enterhibák voltak a formázásban. Megint egész délelőtt azzal kínlódtam..de nem bosszankodtam, mert a hajcsárom(az ügyvezető igazgató végig itt volt velem) Nem is tudom, úgy belecsípnék az oldalába, vagy megharapnám..mert kedvelem..de lehet csak egy eszkimo puszi lesz az egészből:PP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése