Ha megkapnánk

Ha rögtön megkapnánk, ha a miénk lenne, egyetlen pillanatig élveznénk..utána már megszokott lenne számunkra. Szeretnéd, mint ahogy szereted a nejedet, a gyermekeidet, de..és ott a de...Így nem kapjuk meg, de a miénk, bennünk él örökre- bevésődött. Néha fáj, néha meg annyira csodálatos az érzés, már pusztán az hogy létezik, hogy ismerheted, hogy néha lelked összesimul az övével..ezt nem mindenki érezheti ám! Szerintem kivételesek vagyunk..igen szenvedünk..de mikor újraéledünk, összerakom magam- én így hívom, olyan nyugodt, csendes, lebegős az érzés..és lehunyt pilláink mögött láthatjuk..örökké..jól van ez így..ettől szép ez az egész..csak gondolj bele...érzed, szereted, de nem birtokolod..mert soha nem éred el...