2013. november 27., szerda

Két tekintet



Két tekintet van: a testé meg a léleké. A testi szem néha feledhet, de a lélek szeme örökké emlékezik.

Alexandre Dumas

Hm..még nem olvastam, nem hallottam ezt a mondatot sehol. Délelőtt írta nekem újdonsült barátnőm.
Az érdekes az, hogy mielőtt ezt olvastam volna, tudtam, éreztem, hogy ez így van. Talán nem így fogalmaznám meg: "A szem a lélek tükre...tükör, amelynek két oldala van..egy fényes és egy matt hátoldal. A fényes oldal, a szemünk, amellyel a valóságot láthatjuk, a matt oldal a belső szemünk, amellyel lehunyt szemeink alatt is látunk...ez a szem a lélek szeme, mely örökké figyel, s örökké létezik. Ha könnyezünk, mindkettő könnyezik..a lélek- könnyek a belső oldalon, befelé folynak, vissza a lelkünkbe, ahol a fájdalom nagyságától függően vérpatakokká válnak...

A valós könnyeink pedig lassan csordogálnak le szomorú arcunkon égető nyomot hagyva maguk után...



 

2 megjegyzés:

  1. Igy igaz...minden....!!!!
    Ha irom,hogy "hiányzol" irja .."itt vagyok ne félj"...."én mindig a szívemben hordozlak "...mond mit csináljak??..... a lelkem mélyén nem adom fel soha....pedig a szivem tudja hogy fel kell (((
    Puszillak...nagyon örülök ,hogy megtaláltalak))

    VálaszTörlés
  2. A lelked mélyén nem is kell..ő egy elérhetetlen vágy- kép. De van egy valós életed, és ne feledd el , hogy mindig az az első:-))

    VálaszTörlés