A hit és a tudás két különböző dolog. Azt tudjuk, amit megtanultunk, megtapasztaltunk, vagyis átéltünk. Hinni, meg abban hiszünk, ami elképzelhető számunkra, közel áll hozzánk, vonzó nekünk.
Nos..a szeretet...érdekes kivétel, mert Őt meg is tapasztaljuk, de hihetünk is benne...
Nem tudtam, nem hittem, hogy ilyen szeretet(is) létezik. Mikor úgy szeretsz valakit, hogy az már túl mutat a józan ész határain. Nem érinted, nem hallod, nem látod..vagyis fizikálisan nem érzékeled..mégis benne van minden egyes gondolat- töredékedben , minden egyes sejtedben él, terjed..és benne van minden szívdobbanásodban..eggyé váltál vele...minden sóhajod Őt akarja, minden láthatatlan leheleted őt érinti..és igen..ki akar törni belőled valami..valami őrült sóvárgás utána...tehetetlen vagy..nem bírsz uralkodni az érzelmeid, az érzéseid felett. De hogy is bírnál? Hiszen a szeretetnek ezzel a formájával még nem találkoztál..jó hogy van(létezik a gondolataidban, Te hívtad életre), hálás vagy Istennek, hogy az utadba vezérelte..de ugyanakkor szenvedsz és könnyezel, mert már nem bírod elviselni a hiányát..úgy érzed megöl a tehetetlenség..és meghalsz..meghal a lelked..és soha többet nem enged oda be senkit..mert a helyet csak Ő birtokolhatja:-((...mert így csak Őt szereted..egyedül Őt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése