Betévedsz valahova..gyorsan körülnézel..először. Elvakít a kékség...olyan sejtelmes nyugalmat áraszt. Titokzatos valami (valaki ) van mögötte. A látvány lenyűgöz. Nem gondolkozol, nem érzel semmit csak ámulsz, csak létezel könnyedén. Aztán tüzetesebben nézel szét..olvasgatsz..a mosoly felderül arcodon. Érdekes..értelem, ízlés, stílus.Magány? Kevéske fájdalom? El kezdesz érezni..valamit..ott legbelül. Nem tudod megfogalmazni, hogy mit érzel. Egy enyhe lüktetést, enyhe nyugalom, melegség borul rád könnyű fátyolként. Jól érzed itt magad....észre sem veszed és vonzódsz..valamihez..valakihez..A percek peregnek, az idő telik..gondolsz rá..keresed..lágyan, finoman kopog lelked ajtaján..s beengeded...beenged, mert hinni akarsz újra a mesékben..
Aztán eljön a reggel..hideg szavak, üresen koppannak..valami megváltozott..az éjjel..nem érted..nem tudod mi az, de érzed a hideg közönyt lassan fojtogatón felkúszni testeden...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése