Amikor megértesz dolgokat...amikor hirtelen világossá válik, a miért...rájössz...naivan hittél..megint..és nem tudod, miért.
Tanulsz. Tanulunk minden velünk ért impulzusból, eseményből. Igen. De mit is? Hogy ne legyek többé hiszékeny? Vastag jégpáncélt képezzek sebzett lelkem köré? Nem. Szerintem senki nem érdemli meg, hogy miatta céltalan legyen az ember. Hiszem, tudom, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel.
Én csak figyelni akartam rá..egy kicsit törődni vele...
Az élet megy tovább, ahogyan az idő vaskereke is forog. És igen! Aki szemét volt a másik emberrel egyszer megfullad a saját mocskában. Tudom..Te is meg fogsz fulladni..és akkor már nem lesz láthatatlan kéz, aki kiemeljen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése