Hova tart a lélek? Vajon milyen úton kell haladnia és miért? Én hiszem azt, hogy a lélek útja eleve elrendeltetett. Van egy számára kijelölt út, amelyen végig kell haladnia.Hogy milyen ez az út és mi a végcélja? Azt nem tudhatjuk előre. Hiszem, hogy jó úton haladok. Az út sokak számára nem könnyű. Tele van fájdalmakkal, csalódásokkal, elválásokkal, kiszakadásokkal. Ha figyelünk a lélek rezdüléseire, akkor érzünk, érezhetünk, könnyed , gondtalan szárnyalásokat, lélek- összesimulásokat, lélek egybeolvadást(a lélekpárunkkal). Az, hogy egy idő után a megtalált lélekdarab(lélekpár) kiszakad belőlünk, az nem biztos, hogy a tudat műve. A szemilyésigburkoké. Nem tudjuk levetni mindet tartósan. Hogy a burkokat ki irányítja? Nem tudom. Hogy szerepe van-e benne a gondolatnak? Talán igen. Mert a birtoklás azon felül, hogy egy érzés, a gondolat által kel életre. Azt nem tudom, hogy ösztönösen lehet-e birtokolni valakit? A birtoklásról már annyit írtam. Egyesek szerint rossz, káros és megöli a szerelmet. Én ebben nem vagyok olyan biztos. Ugyanis azért birtokolok valakit, mert szeretem(nagyon), és azt akarom, hogy a részem legyen, eggyé váljak vele. Az eggyé válás pedig csodálatos dolog. Hogy ezáltal mindkét fél elveszti a szabadságát? Igen, de valamit valamiért! Vagy eggyé válok vele, vagy pedig szabad maradok.
Ha az utóbbit választom, akkor nem szeretem eléggé.
Én szeretek birtokolni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése