Mostanában nincsenek "mélyszántó" gondolataim. Lefárasztanak a mindennapi teendők- totálisan. És a harc a kiadóval. Az igazságtalanság mindig is fájt. És a pénz hajszolása. Fontos a pénz, nagyon fontos, de nem minden áron. Nekünk is lett bőven váratlan kiadásunk, ami nem hiányzott így pont a Karácsony előtt, amelyről köztudott, hogy igen költséges ünnep. Mások éheznek. Mások az utcán alszanak, várótermekben, hidegben és mocsokban. Vannak gyermekek, akik az éhségtől kiszédülnek az iskolapadból. Igen! Sajnálom őket! De egymagam nem tudok segíteni! Rajtam sem segít senki, hogy híres író legyek! És megvalósíthassam az álmomat: a kalóz filmemet. Talán nem az az életcélom, talán nem az a sorsom. Nem tudom pontosan, hogy mi az(a tanuláson és a fejlődésen kívül.) Szeretni szeretek(aki érdemes rá)
Nem táplálok haragot magamban, max. dühös vagyok, de ez múló állapot. Nem gyűlölök senkit(Őt sem, aki sokadszorra is játszadozott szelíd, érzékeny lelkemmel.
Mindenki megkapja előbb- utóbb, amit érdemel.
Én mit érdemlek? Meleget, fényt s szeretetet?
Az otthon melege olyan szeretettel ölel át a néma csendben.
A kincseim: könyvek, kozmetikumok, bizsuk, ruhák..stb, mindig hazavárnak.
Hálás vagyok..Istennek, hogy nem vagyok hajléktalan...és remélem, soha nem fogom megtudni, milyen dolog éhezni és igazán fázni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése