Pontosabban férfiak a mentális életemben. Férfiak arccal vagy anélkül. Mondjuk, akik arccal vannak jelen az életemben, mindannyian ismerik a valódi énemet(arcomat). Azt a nőt, aki valójában vagyok. Nem csak az írót, a szeretni vágyó lelket, egy- egy pillanatra betekintést nyerhettek a női énembe is. Velük elfogadtuk egymást. Szeretjük egymást. Másképpen. Nem (mindig) vággyal. Bár az ő gondolataikat nem ismerem, csak azt a részét, amelyet megosztanak velem. Jó hogy vannak. Érzem őket. Itt mélyen legbelül..a szívemben.
Lehunyt szemeim mögött látom őket. hatan vannak...ők, akik bevésődtek, jó mélyen..és szerintem örökre. Az életen is túl... Lelkem összekapcsolódott velük(mint az Avatarban) Van akit csak olvasok..van aki csak rám néz. Van akivel napi szinten kommunikálunk, és van akivel már régóta nem beszéltem. Mégis érzem őket. Mintha gyengéden simogatnánk, ölelnénk egymást. Egységet alkotunk.Van akivel közülük hosszú utat jártunk be. El- elválva egymástól, mégis újra ráléptünk a közös útra.
És ami a szívembe markolt: "Most már vigyázzunk jobban egymásra!"- jelentette ki valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése