Egy kép...megláttam valahol...és eszembe juttatta Őt....a lányt, akit kedveltem nagyon(most is kedvelek)..a lányt, akit elfogadtam valakivel együtt anno...a lányt, akit majdnem a sajátoménak éreztem(bár alig ismertem)
A kép..cicás...és Ő imádja a cicákat. Hogy miért? Mert talán Ő is olyan.:dorombolós, bújós, játékos, szabad.
Én nem állítom, hogy szeretem a macskákat, de azt sem, hogy nem.Elvagyok velük. Most is van egy kandúrom, Mozart a neve, és olykor megsimogatom. Jön a tél, ilyenkor vastag bundát öltenek magukra. Mindig visszafele simogatom a szőrét, és csak úgy borzong a háta- nem szereti.
Én kutyapárti vagyok. A kutyák hűségesek, Őszinték, okosak, és nem ravaszok. Óvnak, védenek bennünket.
A képről...elém villant a lány arca...elmosolyodtam. Elküldtem neki. Talán majd örül, talán érzi majd amit én...
Így is volt. Örült. Nem is a képnek, hanem, hogy gondoltam rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése