Zúgó patak
Hegyek közt folydogáló
zúgó patak leszek
Te pedig benne a kövek
Ahogy átfolyok rajtad
Gyengéden érintelek,
simogatlak.
Nem menekülhetsz, nem
hagylak, ha kell visszafele
is folydogálok, csak hogy
uralmam alatt tarthassalak.
Nem bántalak, csak
gyengéden, hűs vizemmel
simogatlak, nem hagyom,
hogy kiszáradj
mindig nedvesen tartalak.
Ahogy az élethez kell
a levegő, testnek a lélegzet
Úgy kell a kőnek a nedvesség
a törődés, hogy ne legyen
számára értelmetlen
az örök lét.
Örökre életben tartalak
Ha kell erőt gyűjtök s
magammal sodorlak.
Nem hagylak, mindig
velem leszel, most már
csak velem létezel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése