Vajon az agyunk mennyi képet képes megőrizni? És a lélek mennyi érzelmet? Vajon a lélek is emlékszik, nem csak az agy...szerintem igen...ugyanis a buddhizmus tanai szerint a lélekközösségben számot fog adni minden erőszakos viselkedésről és átéli annak fájdalmát. Akkor ezeket képekhez kell csatolnia..vagyis a lélek is lát nem csak érez. Életünk során több emberrel, sokkal kerülünk kapcsolatba. Gondoljunk az óvodától elkezdve a munkahelyig, a nyugdíjas korig(ha megéljük)..Emberek, kapcsolatok, helyzetek, élmények , események maradnak meg bennünk. Vajon képesek vagyunk emlékezni egy bizonyos idő elteltével mindenkire? Szerintem, nem. Csak aki mély nyomot hagy bennünk, és akivel, akikkel ápoljuk a kapcsolatot.Mesélek egy példát. Néhány hete Csongrád megyében jártam, és az egyik Hipermarketben összefutottam egy ismerősnek tűnő emberrel. Megtorpantam, ő is. Néztük egymást, majd elmosolyodtunk. Tudtam, hogy ismerem, de azt nem tudtam, hogy honnan és ki az illető. Csak megszólítottam. Beszélgettünk..elmesélte, hol él, család..stb. Férjem csak nézett mellettem. A neve...az illető neve még mindig nem ugrott be, de legalább már tudtam, hova tegyem az illetőt. 8. osztályig iskolatársam volt...Nos...vannak emberek, akik bevésődtek...nem sok...max. 10 ember...Ők itt vannak bennem..de az ő képük is halványodik. Ha nem gondolok rájuk, akkor nem léteznek. Vagyis: minden a gondolatunk által teremtődne, kelne életre? Egy arc...egy hang....események..nevetések...együtt töltött órák...itt vannak bennem elraktározva- jó mélyen....miért nem keres? Én miért nem keresem? Nem akarom zavarni...lehet, hogy ő is így volt, van vele...de tegnap egy újra elküldött telefonszám. Hiányoznék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése