Félek

Félek

Éles késként hasított

belém a fájdalom

Lassan elérte a tudatot

S ott követelőzve várakozott.

 

Majd tovaterjedt.

Az erekbe, a sejtekbe

A vérem megfagyott

Elöntötte testemet a hideg

Éreztem ez lenne, ha

Rám törne a nem léted.

 

Félek. Félek, hogy egy

napon már nem leszek.

Hiába kereslek magamban

s a szokott helyeken

Csak hideg s üresség

lesz Nélküled.

 
 

Nem akarok félelmet!

Nem akarok hideget!

Nem akarom a hasító

fájdalmakat s az üres helyeket.

Szükségem van Rád

Kellesz nekem, Szelíd lényed

vad paripaként száguldó

lényemmel együtt éled.

 

Létezel. S én is létezem

Neked. Létünk örök

Összefonódott, elválaszthatat-

lanul, mint Lián- szerelem.