Maradj még nekem
Fényes, apró csillagokkal
díszített utunkon kéken,
majd sötéten borult ránk az ég
Az égbolt, mint puha bársonytakaró
befed minket, s tudatunk
az álomvilágba lép.
Együtt vagyunk, fogom a
kezed, nem beszélünk
nem mosolygunk, csak
nézlek. Érezlek. Nem kellenek
szavak, most csak Te kellesz
lelkemnek, ki fájdalmaimon
enyhítést végez.
Lebegünk. Te, én s a képzelet
Szelek szárnyán könnyedén
suhanunk Veled. Nincs harag
nincs bántás, a bánat is bezárkózott
csak a pillanat létezik,
melyben együtt vagyunk.
Maradjon így a pillanat
Állítsuk meg az időt!
Oly csodás így vágyak
nélkül élni, s hol nem léteznek
hamis szeretők.
Maradj meg nekem!
Csak egy kicsit maradj
még kérlek! Nem akarom,
hogy miattam bánatos légy
S fájjon, ha már nem leszek.
Oly szép ez az egész!
Ez nem véletlen. Az utunk
ez, amely egybefutott egy
szomorú, magányos
fájdalmas éjjelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése