A vágy fontos része életünknek. Több mindent takar, többféle vágyaink lehetnek. Lehetnek fizikális jellegű vágyaink, tárgyak utáni vágyunk: nyaraló, autó, ház után. Vágyhatunk egy személy, vagy személyek után, egy gyermek után, munkahely után, egy fagyira, egy ruhára..de vágyhatunk a szerelemre, a fizikális testi kontaktusra, de vágyhatunk olyan dologra, amit magunk sem tudunk megfogalmazni. A test és a lélek két különálló dolog. A testünk vágyik az alvásra, a fizikális egyesülésre egy másik testtel, a lelkünk vágyik valami másra..a lélekpárjára, egy másik lélek simogatására, ölelésére, rezgéseire. A lélek szárnyal olykor..együtt rezeg vagy csak összesimul egy másik ember lelkével...ez csodálatos érzés és nem hasonlítható semmihez...ez nem a szerelem..sokkal magasabb szintű, összetettebb érzés annál....de vajon mit csinál ekkor a tudat? Itt a földön vagyunk, most az itteni életre vonatkoztassunk. Vajon a tudat sokáig hagyja a lélek önfeledt boldogságát? Vagy közbelép és véget vet annak, mert uralkodni akar mindenki felett? Elárulom..hagyja..egy bizonyos ideig...de közbelép és egy idő után véget vet neki , győz a lélek felett. A lélek nem harcol..a lélek nem haragszik..a lélek csak szeret..és néha szenved...a könnyek a lélek fájdalmának eszközei....A tudat vágyat gerjeszt..testi vágyat....és ezzel véget vet a lélek finom, gyengéd, puha könnyű szárnyalásának. Létezik az az állapot, mikor a tudat hagyja, hogy a lélek szerelme és a vágy együtt teljesüljön be? Igen....ritkán..és az sem végleges, mint semmi sem, itt a földön...erről írtam a könyvemet: Merengéseim a lélekről.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése