Olyan nehéz ezt a szót kimondani..valaki ki sem mondja..nem mert nem tudja, hanem mert nem akarja. Nem akarja belátni, hogy hibádzott. Nem akarja belátni, hogy akarva vagy akaratlanul fájdalmat okozott a másiknak. Mert bizony egy adott vélemény, cselekvés, gondolat, megnyilvánulás, az Ő Igaz-a. Éa az Igaz-ak bizony különbözőek. Vajon létezik-e olyan személy, akivel közös, teljesen egyezik az Igazunk? Szerintem, nem. Pont azért mert minden ember más és más, másban hisz, és tökéletes ember nincs. Talán az egyetlen lélekpárunk, ha még ebben az életünkben megtaláljuk őt...de még ő sem, csak akkor, ha mindketten le tudják vetni az összes személyiségburkot, ami valljuk be őszintén, szinte lehetetlen. Mert nem tudjuk kikapcsolni az EGO-t, nem tudjuk kikapcsolni a tudatot, nem tudjuk lerázni az érzelmeket.
A legtöbb amit tehetsz a sajnálat, vagy a részvét: Osho...Igen, de a sajnálattal mit érek? Több leszek attól? Jobb lesz nekem? Neem! Sajnálom, akiket elöntött a víz, sajnálom az éhező embereket, főleg a tehetetlen gyermekeket, sajnálom az áldozatokat, és sajnálom, hogy a világ ilyen. De, én nem tudom megváltani a világot..elég megteremteni a saját lelki békémet, leküzdeni a bennem tomboló lélekviharokat. Igen, sajnálom, hogy így alakultak dolgok mostanában, mert van ami , ami még mindig fáj, hiába próbálom elnyomni az érzést magamban. Mit tehetek? Lelkem elhalt darabjával élek tovább....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése