Már több kell
Már több kell mint a képzelet világa
Már nem ábránd vagy csupán
hanem valóság.
Túl nőtt rajtunk a vágy, hogy csak álmodozzunk
A valóságot akarjuk, hisz erre vágytunk
Sebekre fátyol hullt és nem emlékezünk,
Már nem a múltra gondolunk
Már nem a múlt sérelmei fájnak
A jelen kínzó vágya emészt, hogy
megtörténjen, amire mindig is készültünk
Hosszú volt az út, és rögös
tele csalfa álmokkal, téves kísértésekkel
De most megérkeztünk és
készen állunk.
Nem reménykedtünk már, hogy
az álmok igazak lehetnek.
De valóra várt és itt a pillanat
Most minden egy helyen van
készen arra hogy valami új kezdődjön
Indulj! Szállj fel velem, repüljünk
Szárnyaljunk szabadon Te meg én
Összeforrt az életünk
Immár egyek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése