Miért Ő?

Miért Ő lelkem másik fele? Miért Őt érzem annyira, mint még eddig szinte senkit?
Nem keressük a miért-eket. Ez az alapszabály. Idővel úgyis megjön a válasz mindenre. 
Szóval..miért Ő? Miért Ő az egyetlen, akinek hiszek, mindent elhiszek, akit érzek magamban, aki velem van minden percben, minden gondolatban?
Mert bizonyított. Mert neki az az Egy vagyok, akiért érdemes minden reggel felkelnie. Az az Egy..és nem egy a sok közül..vagy én is ott vagyok valahol benne..Nem! Én vagyok ott benne...én töltöm ki minden gondolatát, lényét..sóhaját..stb. Mert lelkünk összefonódott...lényünk egybesimult...mert Ő is művészlélek, ahogyan én...mert ő is szereti az életet, a zenét, a színeket, a verseket, ahogyan én...Egy-ben hiszünk, Egy-et hiszünk, bár a körítés más. De mit számítanak a személyiségburkok? Itt már nem számítanak..semmi nem számít, csak Ő és én..ketten az egész univerzumban..örökké...