2013. július 2., kedd

Büszke lehetek




Büszke lehetek magamra s a gyermekeimre. Vagyok is! Próbáltam mindkét gyermekemet a jó úton tartani. Hogy mi is a jó út? Ez viszont relatív.Mihez képest. Eleinte magamhoz mértem a lányomat(ő az idősebb gyermekem) és sokszor nem értettem, miért. Annyiszor tettem fel a kérdést: Istenem, ő miért más, mint mi? (én és a férjem) akkor még nem értettem, csak néha tehetetlenül néztem, és viseltem a fájdalmat, hogy ő miért szereti az alkohol ízét, ha mi nem? Ő miért imádja az éjszakai füstöt, amit mi nem? Ő miért megy néha  a vakvilágnak ki tudja hol kötve ki? Aztán megértettem. Megtanultam, elfogadtam. Minden ember más. Különbözőek vagyunk mi emberek és mindenki szabad akarattal rendelkezik. Van olyan gyermek, aki mások hibájából tanul, óvatos, szófogadó és önmaga nem nagyon követ el hibákat. Én és a férjem ilyen gyermekek voltunk. Nos..a lányom, már nem. Nehéz volt őt kordában tartani. 15 éves koráig bírtam, utána ment a saját feje után. Egy kicsit a társaság is húzta, de azért a jó úton maradt. Csak ő szeretett megélni, kipróbálni sok mindent. A felső fokú angol nyelvvizsgát kirázta a kisujjából ls felköltözött Budapestre. Dolgozik és divattervezést tanul. Egy év alatt több munkahelye is volt, talán most megtalálta az álommunkát. Szokásos anyai tanács:
- Kislányom, a szádat befogni, nem feleselni..mindig a főnöködnek van igaza, még akkor is ha nem- ezt jegyezd meg! Angyalian kell mosolyogni, készségesnek lenni, és akkor nem lesz baj...
Tegnap este felhívott. Budapesten az egyik önkormányzat képviselőjének tolmácsolt angolul ingatlanügyben. Büszke vagyok rá. Szép, okos, intelligens...ne tolja el az életét.
A másik a fiam. Ő melegszívű, érzékeny, amilyen én vagyok. Mivel fiú, nyilván ne olyan szorgalmas, mint a lányom, és egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni.
A múlt héten beiratkoztunk az új iskolába. Ma felhívott az egyik tanár, hogy nézték az átlagokat, a fiam messzemenöleg kitűnik a többiek közül, 4, 2 volt, és zsebében az ECDL vizsga is,...így ösztöndíjat fog kapni, havi 8- 14000 ft-ig terjedően. Anyai szívem megdobbant, anno én is kaptam...
És legvégül büszke vagyok magamra, amiért idáig eljutottam. Köszönöm Istenem!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése