Napfelkelte

Napfelkelte

Vöröses lángcsóvák fényében

feltűnik a napkorong

Lassan, óvatosan emelkedik

szemünk elé elhagyva a

horizontot. Életet lehel,

energiát s meleget ad a földnek

Új reményeket s bágyadt

mosolyokat sebzett lelkemnek.

 
 

Nézem. Csodálom.Szeretem.

A látvány lenyűgöz, bár fázom.

Sürgetném, hogy haladjon

gyorsabban öntse el sugaraival

a földet, közben egész testem

remeg, a látvány magával

ragad, perzsel.

 
 

Pupillám kitágul, szemem

nagyra nyílik, magamba

iszom a látványt, s már lehunyt

szemeim mögött is látom.

 
 

Érzed amit én?

Látod ezt a csodát?

Azt akarom, hogy az én

szemeimmel láss!

Érezd azt, amit én érzek

Ölelj át! Melegítsd fel

fagyos lelkem!