Veled

Veled

Minden reggel Veled

ébredek, mikor az 

ablakon beszűrődő 

napsugarak pajkosan 

ébresztenek.

A nappal lassan telik

S itt tombol bennem

a gondolat, vajon mit

csinálhatsz most, s 

merre vagy?

Kíváncsian kérdezem

magamtól, vajon Te is

gondolsz-e rám?

Hiányzom-e én is Neked

s türelmetlenül várod 

az éjszakát?

Az éjszakát, mikor

ránk borul az est, a 

sötétség veszi át uralmát

a fény helyett. Mindenütt 

csend honol, s csak aprócska

neszek törik meg azt

Betakar minket a sötétség

az éj leple alatt.

Minden éjjel együtt vagyok

Veled, elszökünk és kéz

a kézben csodáljuk a csillagokkal

teli eget.

Felemelkedünk együtt a 

magasba, viszlek magammal

mint ragadozó az elejtett

vadat, nem eresztelek el

csak Téged akarlak.

Oly csodás az érzés

mely bennem lakozik

Belém költözött s lassan

már a valóságon alapszik.

Háborgó lelkem 

megnyugodott, elcsitult

lélekviharom, vérző

sebek behegedtek

Boldog vagyok, mert

szerethetlek.