Valami más
Forró nyár, sokaság
Hatalmas mosoly, pillanat-
varázs. Meghitt boldog percek
érintés, s az érzés
Megérintett lágy szellőként.
Láttalak. Néztelek.
Érezhettelek! Elmerültem
szemed csillogó tengerében
mosolyod lágy ívében.
Ajkaid puhán érintették
ajkamat, s nyelved kutatva,
előretörve kereste az utat.
A pillanat megadatott
Melyet annyira akartunk
Szívem a szíveddel dobbant
S ölelőn átölelt karod.
Magammal hoztam minden
érintést, csendes óráimban
felbukkanó képekként kísért,
Az idő tovaszállt könyörtelenül
Mégis elhoztam magammal egy
darabot kéretlenül.
Most csend van. Nyugalom
s magány. Gyakran rám tör
nem léted miatt a hiány.
Ajkam lekonyul, szemem
a semmibe mered
A távolban halvány képként
Téged keres.
Valami más lett
Valami megváltozott.
A szavak üresen konganak
Várnám, hogy újra átérezzem
bársonyát, helyette hallom
lelkemben fájó könnyek
koppanását.
Ne bánts! Én ugyanúgy
szeretlek! lelkem, ahogy
akartuk összesimult a
Tiéddel. Megéltük, amit
más nem, megkaptuk a csodát
Megtaláltalak, belőlem vagy egy
darab, az egyetlen Lélekpár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése