Néha besokallok. Néha egyszerűen nincsenek mérföldkövet megmozgató gondolataim(ez csak ritkán fordul elő). Néha a valós életem, feladataim, óriási teret, erőt követel és nem marad időm, sem energiám a lelkem csendes hangjára figyelni. Ilyenkor szoktam(mostanában) törölni magam. Elfáradtam..nagyon termékeny időszakom volt..és ehhez az élet is asszisztál az utóbbi két hétben teendőkkel, gondokkal, váratlan fordulatokkal. Csend kellene..vagy nem tudom, olvasni zavartalanul...de arra sincs időm:-((
Megint egy darabig úgy döntöttem, nem jövök, nem írok..de tegnap jött egy levél, és megváltoztatott bennem sok mindent, halvány, bágyadt mosoly keretében.
Egy írónak mi a legnagyobb öröme, a családján kívül? Ha olvassák- rendszeresen. Ha jók a visszajelzések..néha olyan meghatóak, hogy könnyeket csalnak a szemembe. Mert megerősítenek abban, hogy érdemes írnom, már csak miattuk is. Elsősorban önmagam miatt írok, mert imádok írni..de az ilyen levelek, erőt adnak a további alkotáshoz..köszönöm...
Örülök, hogy vagy nekem, mert vannak jó gondolataid, véleményed dolgokról, és megmozgatod az agyamat, gondolkodásra ösztönzöl, és ez jó. Köszönöm :))
Tudod, olvasom az írásaid, sokszor ugyan azt a témát járod körbe és mégis mindig újat adsz mégis mindig más... fantasztikusan tudsz írni, ha kalapot hordanék, akkor megemelném előtted :))
Az új "logod" is tetszik :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése