A folytatás...

. A változás tehát bekövetkezett. Amit már Mary annyira akart  a szigeten. Itt volt, benne éltek, és Mary boldog volt. Még mindig álmodott kalózokkal, ahol ő újra a vonzó kalózkapitány volt.

Marc hátulról átölelte ábrándozó kedvesét és így ringatta.

-Boldog vagy, Sedé?

A nő hozzásimult lelke másik feléhez.

-Igen. De azt hiszem ezt Neked nem kell mondanom. Érezned kell!

-Érzem. Csak szeretem hallani a hangodat. Mary kibontakozott az ölelésből és szembefordult kedvesével.

-Én is szeretlek. És eszkimo puszit adott az imádott férfinek. Azt hiszem, tőlem boldogabb nő nem él a világon. És tudod miért? Mert én tudom, hogy a mi kapcsolatunk örökké fog tartani. Még az életen is túl!

-Emlékszel Sedé, amikor a paradicsomban jártunk, s egyikünk sem akart ott maradni?

-Igen- derült fel a mosoly Mary arcán. Már akkor kimondhatatlanul sóvárogva szerettelek, és utána elrabolt tőlem a tenger- és Mary mosolya lehervadt.

-Igen, de nem haltam meg! Kaptam még egy esélyt. És Te mindvégig érezted! Hány férfi is volt az életedben a fél év alatt?

Mary felvonta a szemöldökét.

-Mi ez, elszámoltatás?

-Nem. Csak kíváncsi vagyok.

-Egy. De őt sem akartam. Csak nő voltam, vagyok. Szomorú, magányos, sebzett fiatal nő. És Chris levett a lábamról. Annyira gyengéd volt….

-Hm? Azt hittem, csak én tudom megadni Neked, amire szükséged van.

-Ez így is van Marc, ezért vagyok most itt Veled. Chris csak a testemet elégítette ki. A lelkemet bezártam mindenki elől. Marc megsimogatta Mary kerek pocakját.

-Itt lakik a szerelmünk gyümölcse. Már alig várom, hogy kibújjon onnan!

-Én is várom! Miután újra megtaláltalak , minden vágyam az volt, hogy gyermekem legyen Tőled, és hogy anya lehessek!

-Akkor ezt is kipipálhatod! Teljesítve!

-Bírom az önteltségedet!- csókolta meg Mary szerelmét.

-Mit szeretnél Sedé? Fiút vagy lányt?

-Fiút. De ha lány lesz, őt is szeretni fogom.

-Te mit szeretnél?

-Nekem mindegy. A miénk lesz! Belőlünk egy darab- és kéz a kézben besétáltak a  házba.