.gif)
Vagyis az egyetlen lélekpárunk, aki önmagunkból egy darab. Sokan azt mondják erre az egész lélek elméletre, hogy marhaság. Mindenki abban hisz, amiben akar. Kb. 1, 5 éve foglalkozom a lélekkel, a létezésével, az útjaival, a lelki társakkal- ez nem ugyanaz, mint a lélekpár. Lelki társunk több is lehet, de lélekpárunk csak egy van. A lélekpár az egyetlen belőlünk kiszakadt darab, önmagunk tükörképe. Tudatosan nem hinném, hogy keresné bárki is. A lélekpárunk véletlen kerül az utunkba. Azt nem mondom, hogy könnyű felismerni. Egyáltalán nem könnyű. És mindkettőnek tanulni kell! Le kell vetni az összes személyiségburkot. Erről írtam a könyvemet: Merengéseim a lélekről címmel.
Visszatérve, a párunk szinte soha nem a lélekpárunk és nem a lelki társunk. Övé a testünk és a gondolataink egy része, amennyit megosztunk vele. A lelkünk ösztönösen keresi a lélekpárját. Miért? Mert amikor leszülettünk újra ide a földre, akkor szakadtak ki egymásból és onnantól útjuk kettévált. Nem keresztezi egymást. Azok a személyek keresik a lélekpárjukat, akik szeretnék a szeretetet magasabb szinten megélni. Régi barátommal, Jeannal azon gondolkoztunk, vajon csak az azonos beállítottságú, gondolkodású lelkek fogadják el, be, egymást? Most már tudom, igen. Csak azok, akik azonos műveltségi szinten vannak, hasonlóan gondolkodnak, mindketten Egy-et hisznek..stb. A lélekpár valami csodálatos dolog, érzés, létező- emberi szavakkal leírhatatlan....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése