Sóhaj
Mint mélyről feltörő sóhaj
Mit életre hívott a vágy
s a tudat, úgy tört fel belőlem
a gondolat, hogy ne fájjon
a lelkem hiányod miatt.
Ha megnyugszik a lelked
S száműzöl minden gondolatot
Újra kisimul arcod
S én láthatom a mosolyod.
Akkor majd átölellek.
Fejem vállgödrödbe fúrom
arcomon érzem lefolyó
könnycseppedet s ujjaimmal
felfogom.
E könnycseppben benne van
minden, túl a szereteten
túl az életen, nem kellenek
szavak, hogy tudd
Hazaérkeztem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése