Néhány napot ismét úton voltunk..nyaraltunk..igaz, hogy most csak a gyermekeimmel, és a fogadott fiammal( a lányom barátja), de így is jó volt. Szabad és laza. Tele sok- sok röhögéssel...azért nem nevetést írok, mert annyira nevettünk sokszor, hogy már majdnem bepisiltünk..A humorgyártó a fiam..megkértem, nee, mert hízok..a nevetéstől...
Szóval..néhány nap a fővárosban, Budapesten...volt szerencsém átlátni a hírhedt 8. kerületet, két nap alatt 9 órát töltöttünk a József városi piacon, de nem tudtuk egészen bejárni..érdekes volt..új tapasztalatok, vásárlás, alkudozás...imádok alkudni..és a kínaiak egy része is megtanulta, hogy muszáj engedniük, mert másképpen elmegy a vevő..Na, itt aztán voltak jó sztorik...és persze voltak kínaiak, akik a lányommal együtt el akartak vinni bennünket :DD...Aztán rokonlátogatást is tettem, babázás, séta a tóparton, beszélgetések az elmúlt gyermekkorról...ami nem tetszett az aluljárókban a kéregetés...zaklatás, és a futás a BKV- járatokhoz. Miért kell futni? 10 perc és jön a másik..de a lányomék gyakorlott futók és jól megfuttattak..Itt mindenki rohan..siet..én aztán kitűnök a tömegből..nagyon lassan járok..ráérek..nem függök az időtől...de a gyermekeim fiatalok..könnyedek, szabadok:-))
Szép a főváros..este a fények, a híres épületek, a Duna...csodás látványt nyújt...de nem tudnék itt lenni..tömeg, zaj, sietős, érzéketlen emberek, szennyezett levegő..és hogy eljussak valahova több átszállással min. 1, 5 óra..és ugyanennyi vissza is..elgondolkoztam ez maga 3 óra, plusz aki dolgozik, 6-8 óra és vége a napnak. Itt a fővárosban nem lenne időm írni, de még gondolkozni sem..itt aztán szalad az idő..a legjobb az utolsó nap volt. Kipróbáltuk a riksás városnézést..a Duna- parton végig, Hősök tere, Váci utca- szép volt. Lányom közölte velem, ilyenkor úgy érzi magát, mint egy királynő. Meglepődtem, miért? Mert ezt csak a külföldiek engedhetik meg maguknak, 10000 ft egy ilyen út..a magyar ember nem költ erre...hát..nem tudom..jó volt..nekem kicsit mókás, de kényelmes- az tény...jól bevásárolva, felpakolva vonatoztunk a hőségben haza...A legszebb az egészben az volt, amikor a lányom a vonaton felhívott és meghatódva megköszönte az egészet..meghitt pillanatok..a család összetartó ereje:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése