Nem szeretem a vasárnapot. Olyan egyhangú, csendes..talán túl nyugodt nekem. Mondjuk ma nem épen jól kezdődött idegbeteg csengetést hajtott végre a szomszédunk, 08h-kor felverve így az egész házat, és kiverte az álmot a szememből.Pedig olyan jó volt, meghitt! Még maradtam volna az álomvilágban.De az ébredés könyörtelenül rám köszöntött. Délelőtt munka, utána anyósomnál ebéd, majd délután születésnap, névnap- minden összevonva. Eltelt a nap gyorsan...tele voltam gyerekekkel, magam körül. 14, 7, 2, évesek és egy 8hónapos. Hát mit mondjak? Nekem elég kettő! Ennyi sok lenne...volt egy furcsa álmom, tegnap. Kisfiam született..amikor elmeséltem a férjemnek, elvigyorodott.
-Rendben Szívem, hozom a gólyát!
_Nee! Nem akarok több gyermeket! Most van egy kevés idő magamra, nyaralgatni, nem kell több gyerek..van a sógornőmnek három, bármikor kibabázhatom magam. Ahogy a kétéves kislány jött kezemet fogva velem a boltba, furcsa volt. Eszembe jutott, mikor a saját lányommal mentem így a boltba, és már szinte féltem belépni, mert bizony az én lánykámnak minden kellett volna. Hogy eltelt az idő! Lányom felnőtt, csodálatosan szép lány(nő) lett, aki a saját útját járja. Jó egy hónap és elballag a fiam is az általánosból...majd lassan ő is kirepül:-((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése