Tegnap az estét a fővárosban töltöttem, a lányommal. Ahogyan mentünk a belvárosban, minden szembejövő szem ránk szegeződött. Lányom még meg is jegyezte: -Látod Anya, hogy megnéznek minket! Igen, azt én is észrevettem és furcsállottam is. Este 19h-kor megnéztük a Rómeó és Júlia c. musicalt. Mit mondjak? lenyűgözött. Főleg a díszlet. Lányom is csendben nézte a darabot, ő most volt először az Operett színházban. Az érdekessége az volt, hogy ez volt az első nemzetközi koprodukció, ugyanis magyar- román színészek előadásában élvezhettük a darabot. Majdnem 3órahossza időtartamú volt. Mikor végeztünk, lányom megkereste régi tanárjait, és persze ő volt az est fénypontja. Büszke voltam rá. A közös fényképezkedés után megvitattuk , hogy kiben milyen érzéseket váltott ki a darab. Volt aki átélte a sírba vezető szerelem-érzést, volt aki arra gondolt egy előadás, hogy összehoz különböző nemzeteket. Belőlem azt váltotta ki, hogy ott ült mellettem a lányom, végre kettesben voltunk férfiak nélkül, és annyira éreztem ott akkor, abban a pillanatban, hogy egyek vagyunk. Azt hogy ő belőlem egy darab, és olyan büszke voltam rá.
Az előadás fantasztikus volt, főleg a díszlet káprázatos, és persze Dolhai Attila elbűvölő volt:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése