Nem akarom keresni a Miért-eket. Megtanultam, tapasztaltam, mindenre megjön a válasz a maga idejében. De valami szöget ütött a fejemben, kevés gondolkodó időmet kisajátítva magának.
Miért van az, ha rágondolok kapásból írom
a verseket, ösztönösen jönnek a rímek, az érzelmek, már kirázom a kisujjamból ahogyan a prózát is? Elég felidéznem csendes nyugodt lényét és szárnyalok? Megint..Fent voltam leestem, újra fent vagyok, szabadon lavírozunk a felhők által alkotott utunkon..Mert felszállni csak lentről lehet, és újra a madarak is a földre érkeznek:DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése