Álmok,
vágyak
Éberen is álmodom
Nem tudom, miért teszem
A valóság és az álomvilág
Két külön síkon van jelen.
Álmaimban könnyed vagyok
Lebegek, az vagyok, aki
a
valóságban nem,
Tudatomtól függetlenül létezek.
Szabadon szárnyalok
a lelkem boldog
egy elképzelt világban
mesés- képekkel körülvéve alkotok.
A valóság más. Keményebb,
ridegebb. Sokszor fázom bene,
S nincs ki melegítse testem
Gondok, fájdalmak, minden előfordul
Azokat legyőzni, arra fordítok gondot.
A két világ más, teljesen
különbözik. Melyik a vonzóbb?
Megélni az álmaim.
De! Kézzel nem fogható, illúzió
csupán, mely szertefoszlik, ha eljön
a reggel, s a tudat erélyesen diktál.
Szeretném, ha
a két világ
Egyszer valamikor valahol egybeesne
A tudat rábólintana a lélek érzelmeire.
Nem lenne akkor fájdalom, csak szeretet
Pillangóként röpködő szabad emberek.
Rossz így. Nehéz!
A
sóvárgás felőről
Már nem bírom
Lassan megöl a hiányod…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése