Elrablás

Kéz a kézben sétáltunk a homokos parton. Időnként a partra futó hullámok lágyan, csiklandozva simogatták talpunk. Időnként visszanéztünk miként mossák el nyomainkat az apró hullámfodrok. Mintha a távoli múlt ködébe vesznének, eltűntek a semmiben. Beszélgettünk mindenféle dolgainkról. Meg-megálltunk egymáshoz simulva hosszan csókolóztunk, vagy egymás szemébe nézve kerestük pillanatnyi boldogságunk forrását. Te az enyémben én a tiédben. Szavak nem kellettek, mert éreztük a másikból áradó érzelmeket, szerelmes vágytól fűtött gondolatokat..

-Szeretlek!- mondta ki a lány hangosan

-Én is. 

-Nagyon. Hangzott halk az érzelmektől kissé elcsukló válaszom.

Messzeségből felhangzott egy nagy hajó kürtjének öblös hangja.

Felnéztünk, de nem láttuk a hajót. Valószínűleg a közeli földnyelv takarásában volt még. Arra felé sétáltunk. Egymás előtt nem titkolt célunk volt az a földnyelv, mert ott a sziklák egy apró homokos öblöt öleltek körbe. Oda igyekeztünk hogy vágyaink, érzéseink kiteljesíthessük.

Szépen, lassan sétáltak. Tudták, mindjárt elérik az öblöt. Csak a hajó haladna már el! Megláthatják őket. Együtt akartak lenni. Egyedül. Ketten. Csak ők. Egymásnak. Kizárva mindent és mindenkit. A forró homok égette a talpukat, megszaporázták lépteiket. Vágyuk egyre nőtt. A lány fülében visszhangzottak a fiú szavai: "Nagyon szeretlek!" Én is szeretlek. Kimondhatatlanul. Hajó még sehol. Lehet, csak képzeletük hallatta velük a hajókürtöt? Az elképzelhető, hogy egyet hallanak? Elérték az öböl partját. A lány karjait a fiú nyakára tette. Ujjbegyével lágyan megérintette a tarkóját. Szinte érezte a puha pihéket a fiú tarkóján. Szemét mélyen a férfiébe mélyesztette. Minden benne volt: a vágy, a szeretet, az örökké, az akarat. Ajkai szétnyíltak, a szemek lecsukódtak. Érezte ajkán egy nedves ajak tapadó simogatását. Lélegzete felgyorsult, szíve hevesen kezdett verni. Keze akaratlanul elindult a férfi hátán, felfedező útjára. Benyúltak a póló alá. A férfi bőre forró volt, és libabőrös.
A lányt most semmi nem érdekelte, csak a férfi, és amit érzett. Akarta a férfit, mert szerette. A mindene volt. Azt akarta, tépje már le a ruhát róla, harapja, karmolja, marja. Őrült szenvedélyt akart. Áááá..akkor a férfi, bár nem akarja, de megfogja a lány
kezét.-Ne..még várjunk.
-Mire?- néz rá csodálkozva  a lány. Hiszen ezért jöttünk ide.
Szeretsz, és én is. Akkor mi a baj?
-Félek.
-Mitől félsz?
-Nem tudom. Hogy elrontok mindent. Hogy ideér a hajó. Hogy meglátnak..ilyesmik.
-Akkor nézzük sorban...a szeretkezésben nincs mit elrontani, hogy
meglátnak..mit számít?.... -Igazad van!   -Nem számít semmi. Kívánlak és Te is engem . A hajó már kiesett gondolataikból.. simogatták egymást és az izgalomtól kissé remegő kézzel vetkőztették le egymást. Mikor a lányról lekerült szinte minden ruhadarab a férfi megállt és csak nézte.. Nézte teste finom vonalát. Nőies finomságát. Gyönyörű melleinek ívét, az égbe meredőbimbóit.. -Mi van? Kérdezte a lány. Szóval..-Mi van?- kérdezte a lány. Most mit nézel?
-Csak nézlek! Annyira szép vagy. A nő maga a természet csodája. A
lágyság, a báj, a kedvesség, a vágy, a szerelem...Hagy nézzelek, csak
így egy kicsit. A lány szemtelenül megpördült előtte, hogy megmutassa
kemény fenekét is. Majd leült. A férfivel szemben. Felhúzott térdeit
kissé szétnyitotta, hogy a férfi láthassa méhének kelyhét...láthassa a
lány völgyének bejáratát, ahol nedvesség- cseppek gyülekeztek. A vágy
cseppecskéi voltak ezek... Ettől a látványtól az eddig is benne tüzelő vágy lángra lobban..Lehajolt a lányhoz és szájon csókolta..Letérdelt a lány elé lassan.Kezeit derekára helyezte és lassan bearaszolt szétnyitott lábai közé..Keze vándorolni kezdett .Felkúszott a lány mellére.élvezte annak rugalmas finomságát..Két ujja közé fogta a vágytól duzzadó bimbót és finoman megemelte .Ettől a finom és picit fájdalmas mozdulattól a lány hangosan felnyögött és vadul kezdte el csókolni a férfit. Lélegzete felgyorsult. Egyre jobban érezte a vágyat..mindenhol.
Egész teste remegett..de legjobban az alteste. Szinte már fájt,
annyira kívánta a férfit. Csak érintse már meg ott! Kezével, vagy
ajkaival, mit számít..csak érezze ott lüktető csiklóján a férfit.. Az egész együttléthez az Élet aszisztált. Nem volt senki a parton. Hajó sem a láthatáron. Csak ketten léteztek. Mégsem ketten. A víz, a homokos part, a tenger morajlása, a nap ragyogó fénye, az égbolt, a lágy szellő amely megérintette a lány haját, mind- mind körülvette őket. Az Élet. Mert ők éltek. Együtt a mindenséggel. Boldogan. Egymásnak, csak ketten. Örökké.
Az egész mindenség együtt rezgett velük.
Mi volt ez, ami a parton zajlott?
Ősrobbanás... Már nem kezével markolta melleit..már nem csókolta duzzadó bimbóit..A nő hasán lassan lefelé haladt..Apró csókokkal hintette tele az utat mit roppant mód élvezett..Elérte ölét mit a lány felemelt , feltárva nedvesen csillogó forrását a legfőbb gyönyörnek..Nem élt a lehetőséggel a felkínált szirmokkal..A comb tövén haladt tovább, orrában érezte a nő legfinomabb illatát..Ellenállni  tovább nem  tudott,  nem  akart..Rányomta száját birtokba vette azt amit a lány már feltárt előtte. Igen. A férfi nem bírta tovább. A combok belső feléről ajka rátapadt a feltárulkozó völgyre. Ajkaival lágyan érintette az "ajkakat", majd nyelvével megízlelte a gyöngyöző nedvet. Minden cseppjét lenyalogatta lassan, nagyon lassan. Majd nyelve felfedezést tett a barlang nyílásában. Kitapogatta óvatosan a barlang bejáratát, a belső falakat, kitaposva a saját útját. A lány combjai össze- összerándultak, torkát mély sóhaj, majd hörgés hagyta el. Lélegzete felgyorsult, szinte már zilált, nem bírta tovább, teste ívben megfeszült. Feljutott a csúcsra. A férfi elvette nyelvét, de még utoljára végig húzta a dombocska egész felületén, majd araszolt a köldök vonalán felfelé a mellekig. Tekintete egyetlen pillanatban a lányéba mélyedt. Nem kellettek szavak. Minden benne volt: szeretlek, nagyon jó, ne hagyd abba...
Ebben a pillanatban hangosan, szinte egészen közelről megszólalt a hajó kürtje.
-A francba!- eszmélt fel a lány. Megláthatnak minket! Nyílt bemutatót tartunk? Mérges lett. Nem akarta abbahagyni. Most pláne nem! Semmire nem vágyott jobban, mint hogy érezze a férfit magában. Ott mélyen..legbelül. A férfi fejét oldalra fordította. A hajó megállt, szinte mellettük. Gyorsan birtokba vette még a lány ajkát, hogy még utoljára, csak egy kicsit  egyetlen pillanatra érezhesse. Őrült vágy kínozta. Majd szétfeszült a vágytól az egész teste. Egy- egy csókot adott a lány ágaskodó bimbóira, majd feltápászkodott.
-Folytatjuk! Amint elhúz innen a hajó! Csodálatos vagy, és én szeretlek!
-Én is szeretlek!- felelte a lány. Annyira jó volt! Annyira kívánlak!
Odaadta a lány ruháit, aki magára kapta azokat. Majd kéz a kézben elindultak vágyuktól remegve, nagyokat nyelve...a homokban. Még mindig szótlanul sétáltak, kéz a kézben. A forró homok égette a talpukat. Lélegzetük visszatért a normális kerékvágásba, de a vágy, a kielégítettlen vágy még ott lüktetett bennük. Nem mondták ki, de mindketten ugyanarra gondoltak, húzzon már el a hajó, akkor újra egymásnak eshetnek, befejezve azt, amit még épp hogy csak elkezdtek. A férfi kezei kicsúsztak a lányéból. Megfordult, hogy megnézze mi történt.
Szeme nagyra meredt. Kiabálni akart, de két erős kéz lefogta, és alkoholos kendővel betömték a száját. Eszméletlenül rogyott össze. A két férfi megszólalt.
-Mi legyen a férfivel? Visszük őt is?
-Nem. Érte nem kapunk pénzt. Őt itt hagyjuk.
-És ha meghal?- aggódott a másik. Nagyon erős ütést mértem a fejére.
-Nem fog meghalni. Egy- két óra múlva észhez tér.
-Jó, de akkor vigyük valami hűvös helyre, nehogy napszúrást kapjon.
-Na, ja. Meg hagyjunk itt vizet és élelmet neki? Ne röhögtess! Menjünk!
A lányt felvitték a hajóra. Még mindig eszméletlen volt. A hajó elindult.
-Szép nő. Csinos is. Bizonyára sok pénzt kapunk a szultán háremőrétől! Elképzelem ahogy falatnyi kendőben a derekán , riszál a szultánnak.
-Hahaha!- nevetett hangosan a másik.
-Ha felébred, mi is felavatjuk. Nem adjuk érintetlenül a  szultánnak. Húzzunk sorsot, melyikünk teszi magáévá először!
Az egyik férfi két szivart vett elő a zsebéből. Egyik végét lecsípte.- Aki a rövidebbet húzza, az szeretheti először.
-Szeretheti? Ne finomkodj már! Kefélheti!
-Akkor azt- felelte a másik. Húzzunk!
Ripply húzta a rövidebbet. Arcán széles mosoly terült el.
-Én avatom fel a kicsikét!-és megdörzsölte a tenyerét.
-Jó, de ne húzd soká! Én is kívánom!
-Itt a hajón csináljuk?
-Miért hol? Ha leszállunk, még ekszökhet. Furfangos nőnek látszik! Amint magához tér, leviszem a kabinba és lerendezem.
Erre a kijelentésre Frank nagyot nyelt. A nadrágja neki is dudorodni kezdett. Kezdett szűk lenni.
A lány halkan felnyögött. Iszonyatos fejfájást érzett, szédült.
-Hol vagyok?- szólalt meg. Testünk forrongott, és elérkezett az idő, hogy egymással foglalkozzunk. Megfordult az ágyon, feje alá puha párnát tett, én pedig mellé feküdtem, és érzéki csókolózásba kezdtünk. Finoman csókoltam puha édes ajkait, érzékeny nyakacskáját, melyre néha-néha kéjesen rá-rá haraptam, melytől teljesen tűzbe jött. Már nem tudta mi föld, mi ég, csak érezni akarta közelségem, ölelésem, érintésem. Kényeztetően simogattam édes kislányos testét, orcáját, buksiját, mellecskéit, melynek bimbóit mohón szopogattam, mint egy éhes csecsemő. Ujjaim egyre lejjebb haladtak, és leparkoltak édesen nedves barackjának peremén. Középső ujjammal kitapintottam érzékeny kis borsócskáját, de hogy ujjam ne legyen száraz, és durva, belemerítettem finoman illatozó vágynedvébe, ezzel is egyre fokozva benne a vágyat, és a kéjt. Simogatni kezdtem, szinte vonaglott a kéjtől, ujjaim nem tudták követni testének hullámzását, így óvatosan lábai közé férkőztem, és ajkaimmal, és nyelvemmel kezdtem kényeztetni édes barackját. Nyögött, vonaglott, és barackja csak ontotta magából továbbra is finom nedvét. Én mind egy cseppig fel akartam lefetyelni, de csak jött, és jött, és én pedig csak nyaltam, szívtam, de nem fogyott el. Már érezte, hogy más világon van, de még nem volt teljes gyönyöre. Lassan tért magához. Először csak a távolban rikoltozó sirályok hangja ért el hozzá..Majd lassan szemhéján keresztül  elérte szemét az erős fény. Kinyitotta szemét, a kék eget látta. Igazából nem tudta hol van ki ő valójában..Fel akarta emelni fejét , ekkor erős fájdalom hasított belé. Nem csak a testi fájdalom hanem azzal együtt a tudat, a felismerés mélységes fájdalma is..hogy elvesztett valamit. Konkrétan még nem emlékezett a lányra akit elraboltak mellőle..Egy megfoghatatlan érzés kezdett el kibontakozni benne, fura testi vágy , kielégületlenség , és valamiféle nyugalom elegye.Ehhez pár pillanat múlva társult a harag , düh és végül a teljes felismerés. Ráeszmélt a valóságra, az erős fájdalma ellenére szinte felugrott és kapkodva tekintgetett körbe, hátha csak rossz álom a lány eltűnése, és és és...Ekkor lenézett a homokba ahol kirajzolódott több erősebb lábnyom , és egy kisebb, kecsesebb nyom ami  pár lépés után elveszett..mintha a föld nyelte volna el a lányt..Az erősebb nyomok folytatódtak és vezettek a tengerig, ott aztán végképp eltűntek. Elmosta őket a tenger..

Eszébe jutott minden, minden ami a kis öbölben történt. A félbeszakadt szeretkezés, a lány kívánatos, harmatos teste..szinte  szájában érezte a lány mellének duzzadó bimbóit...

-Hova tűnt?

-Mi történt velem?

-Mi történt vele?

Ekkor fejéhez nyúlt, oda ahol erősen fájt. Egy hatalmas duzzadást tapintottak újjai a rövidre nyírt haj, szinte fekete alatt..Ráeszmélt őt valaki leütötte.

-Ha engem leütöttek akkor ?

Eddig jutott gondolataiban. A közelben feltűnt egy hangos vidám társaság..5-6 fiatal fiú, lány vegyesen. Mikor meglátták őt kicsit  meglepődtek, mintha nem várták volna, hogy valakivel találkozni fognak a part ezen kissé eldugott szakaszán. Nagyon fájt a feje. Kitapintotta. Az erős ütéstől púp keletkezett rajta. Jól leütötték. És itt hagyták, mint egy kutyát! De hol van a lány? Vajon hova vihették? És miért? Eféle gondolatok tolultak az agyába. Megerőszakolják. Váltságdíjat követelnek érte. Neem! Meg kell találnom! De hol keressem? Eszébe jutott a homokban történő kis légyottuk. Nyelni kezdett. Torka kiszáradt, amint felidézte a lány nedvének ízét. Édes szerelmem! Megkereslek, bárhova is vittek!
A díszes társaság odaért hozzá. Megszólította őket.
-Elnézést Uraim!
A fiatalok megtorpantak.
-Nem láttak véletlen arra egy gyanús társaságot? Elrabolták a barátnőmet, engem meg leütöttek.
-Sajnos nem- ingatták fejüket a fiatalok. Hányan voltak?
-Fogalmam sincs..leütöttek, nem láttam semmit.
-Nem láttunk semmit. Nem tudunk segíteni. Sajnáljuk! A fiatalok tovább mentek. A férfi csalódott volt. Kedvese apró lábnyomai is megszűntek a homokban. Valószínű, hogy őt is leütötték. Vagy elkábították. Egy védtelen nőt! Állatok! Keze ökölbe szorult. Elindult a parton lefelé. Talán megkérdezhetem a parti őrséget, láttak-e valami gyanúsat. Lassan és óvatosan lépdelt a homokban. Még mindig a nyomokat kutatta. A kikötő lejáratánál valami fényeset vett észre a homokban.
A lánc! Samoht nyakában volt. Lehajolt, majd felvette a vékony csillogó láncot. Apró puszit lehelt rá. Köszönöm Istenem! Egy nyom! A hajóra vitték! Most már csak azt kell megtudnom, hova tart a hajó! -Egy hajón- válaszolt Frank. Gyere Cicám, eloldozlak! Elvágta  a kötelet, amivel a lány keze össze volt kötve.
-Milyen hajón, és miért?- kérdezte a lány amint agya kitisztult. És hol van a barátom?
-Akivel a parton andalogtál? Őt szépen leütöttük. Azóta felébredt már és Téged keres.
Hahaha!- röhögött a képébe Frank. A lány keze meglendült. Egy jól irányzott bal egyenessel orrba vágta a csúfolódó férfit. A férfi az orrához kapott, eleredt a vére. A lány kihasználva az alkalmat, feltépte a kabin ajtaját és menekülni próbált. Ripply elkapta de ő nem volt olyan durva, mint Frank.
-Engedjen el, vagy kiabálok! Felverem az egész hajót, magukat meg elkapják! Mit képzelnek maguk? Frank odaért a kiabáló, rugdalózó lányhoz és betömte a száját. Újra összekötötte a kezeit.
-Így ni, Te ribanc! Amiért orrba vágtál megfizetsz! Ripplyt ott hagyva egy másik kabinba vonszolta a lányt. A priccsre lökte, majd lehúzta, ráncigálta  a nő nadrágjának zipzárját. Samoht rúgott, kapálózott, ahogy csak bírt. Kiabált is, de torkából csak nyöszörgés hallatszott a kendő miatt amit beletömött a férfi.
-Nyughass, Te *****! Most magamévá teszlek! Befejezem. Nem is, megadom azt, amit a kis barátod csak akart! Nehezen, de lecibálta  a lányról a nadrágot. Kezével durván a lány szemérem dombjába mart. Letépte a bugyiját. Nagyot nyelt. Szabályosan csorgott a nyála.
-Nincs idő, hogy nyelvemmel is rendezzelek! Szétfeszítette a lány combjait, majd mutató ujját készült felnyomni, hogy kitapintsa a járatot. De valaki hátulról fejbevágta. A hajó kapitánya volt. Épp a kabinjába igyekezett, mikor hangokat, dulakodás neszeit észlelte. Kivette a lány szájából a kendőt, kiszabadította lekötött kezeit, majd elfordult, miközben a lány felé nyújtotta a nadrágját.
Samoht először is mély levegőt vett, majd felhúzta remegő, elgémberedett kezével a nadrágját.
- Nyugodjon meg, nem fogom bántani! Kér egy pohár vizet?
- Igen, köszönöm- hebegte a lány, nagyon kiszáradt a torkom és hányingerem van.
-Nem is csodálom! A kendőtől amit a szájába tömtek! A kapitány összekötötte a férfi kezét, lábát, majd rázárta a kabin ajtaját. Felsegítette a még mindig remegő lányt, majd a saját kabinjába kísérte. Öntött neki egy pohár vizet, majd utána whiskyt.
A lány megitta a vizet, majd kérdőn nézett a megmentőjére.
-Bocsásson meg, elfeledkeztem bemutatkozni. Andrew Wellington vagyok, a hajó kapitánya. Az arab emírségbe tartunk.
A lány szeme nagyra meredt a rémületében. Átfutott rajta, ott szerelme nem fogja megtalálni. Azóta már biztos értesítette a rendőrséget.
-Igya meg a whiskyt, az majd megnyugtatja- mosolygott rá a kapitány.
A lány szót fogadott. Gyorsan felhajtotta. Égette a torkát és a melegség kezdett szétáradni a testében. Mély levegőt vett. Megnyugodott.
-Samoht a nevem. A barátommal sétáltunk a parton, a homokban. Éppen hogy elhagytuk az öblöt. Azt vettem észre, hogy a barátom keze kicsúszik az enyémből. Utána itt a hajón tértem magamhoz, megkötözve. A férfi meg akart erőszakolni.
-Az állat! Nem sikerült neki- szólalt meg a kapitány. -Szerencsére. Hála Önnek!- mosolyodott most először el a lány.
-Túl messze vagyunk már ahhoz, hogy viszaforduljunk. Így sajnos el kell jönnie velem, velünk az arab emírségbe. Utána ha jövünk haza, visszahozom.
A lány szótlanul bólintott. Nem volt más választása. Fogalma sem volt mit fog csinálni az araboknál. A szülei! És a szerelme! Hogy aggódhatnak érte! De miért rabolták el egyáltalán? A kapitány látta  a lány tépelődését. Kezét nyugtatólag a lány karjára helyezte.
-Ahogy tudok vigyázok Önre! Ígérem!
-Köszönöm, de nem lehetek állandóan az Ön nyomában. Mi lesz a  támadóimmal?
-Miért, hányan voltak? Nem csak az az egy volt akit bezártam megkötözve a kabinba?
-Nem. Ketten vannak. Van egy társa Ripply.
-Akkor valószínűleg ő is itt bújkál a hajón. Megyek, megnézem a másikat nehogy kiszabadítsa! Ne menjen ki a szobából. Ez parancs! A saját érdekében! A lány csak bólintott. A kapitány sietős léptekkel a kabinhoz ment, ahová az elrablót bezárta. De elkésett. A kabinajtó kifeszítve, a férfinek hűlt helye volt. A vízbe nem ugorhattak! Itt vannak a hajón! Akkor intézkedem! A fedélzetre ment. Összehívta a matrózokat.
-Figyelem Emberek! Veszélyes bűnözők ólálkodnak a hajón! Meg kell keresni őket, azonnal! Mindent nézzetek át tüzetesen! Ha megtaláljátok, hozzátok ide őket bilincsben! Két férfiről van szó. A matrózok elindultak megkeresni a férfiakat. A kapitány visszament a lányhoz. Látta, a lánnyal minden rendben van. Megnyugodott. Sajnálta  a lányt. Szerencsétlen, hogy járt! Még jó, hogy nem bírták megerőszakolni! A lányt az ágyra heveredve találta. Elaludt. Bizonyára az események hatására. Egy vékony pléddel betakarta. Kisimított egy hajtincset szép arcából. Milyen szép ez a lány! Csak hogy vigyázzak végig rá? Az arabok veszélyes emberek. Mi legyen a két bűnözővel? Először kifaggatom őket. De nem korbácsoltatom meg. A büntetés, az ítélkezés Isten dolga, nem az enyém. Megvan! Hamarosan elérünk egy kis szigetet, Mota szigetét. Ott kirakom mindkettőt, csináljanak amit akarnak. Isten majd eldönti, mit csinál velük. Nem merte magára hagyni a lányt. Féltette. Most már az ő feladata vigyázni rá.

Samole- jutott a férfi eszébe, vajon merre lehetsz most? A lány láncát a zsebébe tette és elindult a parton. Lépteit szaporábbra vette. A nap már nem tűzött olyan melegen...odaért, ahol zsúfolt tömeg várakozott. Valamire. Lehet, nem sokára ki fog kötni egy hajó? Beállt a többiek közé. Majd megszólította a mellette állót.
-Mondja kérem, honnan érkezik most hajó?
-Angliából- felelte a férfi unottan.
Anglia! Nem hiszem, hogy ezen a hajón lenne a lány.
-És meg tudná mondani, ami elment egy órája hova tartott?
-Az arabokhoz- felelte a férfi még unottabban. Szinte rá volt írva az arcára, ne kérdezősködjön már ez a tag.
Hm..akkor odavitték a kedvesét. Az arabokhoz. El akarták adni egy arab sejknek? Lehet már néhányan meg is erőszakolták? Neem!
Kiállt a sorból és elindult tovább a part mentén lefelé. Gondolataiba mélyedt.