Nélküled

Nélküled

A napok egyhangúan telnek

S talán már a Tavasz közeleg

Lassan virágokat ültetek,

s növényeket nevelek elfoglalva

Minden szabad percemet.

Már nem gondolok Rád.

Nincs bennem harag sem

fájdalom. Elfogadtam,

megszoktam hiányod.

A láng kialudt s a parázs

is csak pislákol.

Elengedtelek. Menni akartál

Hiszen mindig szabadságra

vágytál. Foglyul ejtett

lélek- darab kiszakadt

Keresve magának új célokat

Más utakat.

Nyugodt vagyok

S újra mosolygok

Nélküled talán újra

boldog vagyok, s már

Nem fáj a hiányod.