Történt a héten, valamelyik nap olyan rossz előérzetem támadt. Férjem barátja már vagy öt napja nem volt nálunk. Feltűnt, mert szinte mindennap benézett. Közöltem férjemmel aggódásom okát, és felhívtuk a férfit. Nos, kiderült, hogy beteg, ágyhoz kötötten. Ő nem szokott ennyire beteg lenni, és ha beteg, akkor sem fekszik. Mindegy. Tovább léptünk, gondoltuk, majd a párja ellátja. Hát..nem így történt. Kiderült a férfinek egy hétig tájékára sem ment, még egy teát, vagy egy levest sem főzött neki, sőt meg sem látogatta. Valamelyik nap gondoltam, sütök muffint és viszünk neki, de aztán valahogy elmaradt. Ma felkelt a férfi, megjelent nálunk. Mikor elmesélte mi történt, bizony megkönnyeztem. Készítettem neki szendvicset, teát, kávét és beszélgettünk. Nagyon megsajnáltam. És megígértettem vele, ha legközelebb ilyen lesz, csörögjön rám, én főzök szívesen neki is, ugyanis tegnap öntöttem ki 2liter húslevest, mert nekünk már másnap nem kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése