Fényhiány

Hm...ma figyeltem az embereket. Csendesen. Nem nagyon jellemző rám, mert kommunikatív típus vagyok, de ha csend, akkor kinn is legyen az. Elszomorított, ahogy mindenki küzd a fennmaradásért.Nem csak anyagilag, lelkileg is. Ez az idő mindenkit letaglóz. És, hogy kimarad a tavasz:-((
Próbáltam nem magamra venni az ő bánatukat is, mert Osho apám szerint a legtöbb amit tehetünk a részvét...hát..van nekem is elég gond....A fényhiány lassan megöl engem is...de itt vannak a barátok, akik néha beülnek hozzánk mint a moziban és a férjemmel együtt nézik a Tv-t...én meg mint a kávézóban felszolgálom a kávét nekik....De valahogy nem az igazi. Nincs mosoly, szívből jövő nevetés...csak valamiféle pótlék.