Megbecsülés

Megbecsülés

Megbecsülés, tisztelet

S talán szeretet

Akik iránt így érzek

Őket valamilyen szinten

szeretem.

Ha kell, életem árán

is megvédem Őket

Mit ér az életem

Ha nincs becsületem.

Őszinte ember vagyok,

Aki ismer azt tudja

Az Igaz-amért kiállok,

Emelt fővel megyek a harcba.

Szinte mindig nyerek

A csatáimat győztesen levezetem

Nem érzek utána örömet

Csak fásult, fáradságot.

Muszáj a harc?

Nem lehetne elásni a csatabárdot?

Megbecsüllek, tisztellek, szeretlek

Csak csupa jót adtál nekem

Vezettél s árnyékként

Örökké fogtad a kezem.

Néha ellenkeztem.

Szembe szálltam Veled

Elítéltelek s ítélkeztem

feletted. Már nem teszem.

Bocsáss meg nekem, hisz

ember vagyok, ki olykor

vétkeket követ el.

Rád bízom magam

hagyom, hogy vezess

Megyek ahova akarod

Árnyékként követlek.

Tisztellek, s olykor csodállak

Hálát adok a sorsnak

S bölcs tanítóimnak, kik  Hozzád

vezetve segítettek

 önmagamra találásában.

Megyek az utamon

Olykor egyedül

S nem érdekelnek az irigy

gonosz emberek, kik gátolni

akarják terveimet.

Egyetlen dolog fontos

A Szeretet.

 A szeretet, mely

mindenben erősíti hitemet.

Hiszek Neked s Akarlak

Köszönöm, hogy vagy:

Örök „Lélekdarab”.