Együtt s mégis egyedül

Sötét felhők közeledtek
Egyre gyorsabban jöttek
Hatalmas fekete közeget
képeztek. Az érzés elha-
talmasodott rajtam
Szorított, mart, égetett
Egyre jobban.


Nem kaptam levegőt
Fuldokoltam. A fájdalom
kúszott, terjedt s hatalmas
elkeseredést váltott ki
rajtam, Fájt. Nagyon. Könnyeket
okozott. Fájdalom felhő 
menekülésre sarkallott.


Menjek el. Tűnjek el.
Végleg. Ez a világ nem jó
nekem. Mocsár. Lehúz, rabul
ejt , elnyel. Ha itt maradok
Meghal a lényem.


Elmentem. Kiléptem
Szinte ott hagytam 
mindent. Az érzéssel
nem számoltam
Vittem magammal.


A fájdalom itt maradt
bennem. Tombolt továbbra
is, marta a belsőmet.
Ott hagytam őket
Kiket szerettem
Fogtam magam, s szó
nélkül eljöttem.


A csend sem segített.
Nem múlt el semmi
Itt vagyok egyedül
Még sem tudok boldog
lenni. Megnyugodtam
de valaki itt maradt
bennem. Fájdalom- hiány
Érted. Örökre szeretlek.