Meghitt pillanatok

Meghitt pillanatok

A pillanat varázsát érezni

akartam, Csak magamnak

akartam tudni, az enyém

legyen örökre

Ne szakítsa meg evilági

gondolatok közönye.

A pillanat nem maradt velem,

elillant, varázsa tovaszállt

Itt hagyva maga után

a magányt.

Magányomban emlék- képek

törnek elő, Bágyadt mosolyt

felidézve voltak szép percek

De elmúltak, meghaltak összetörve.

Leromboltad, megölted őket

közönyöddel. Hamis szavakat

idevetsz, beleképzelt nem valós

érzelmekkel.

A fátyol lehullt

Felsejlett a valóság

Minden fontos számodra

Minden evilági formaság.

Csak perceket adtál,

S egy- egy pillanatot

ha unalmas óráidban

nem volt más elfoglaltságod.

Köszönöm, de nem kellenek

könyörület- morzsák

Hagyj magamra

Csalóka álomvilág!