A part
A kihalt folyó partján
Hozzád igyekeztem
Apró lépteim a forró
homokba süppedtek.
Az öböl mentén húzódott
Egy magányos szikla
Ott találkoztunk mi
néha titokban.
Mindennap elszöktem oda
Az időt kijátszva
Ott vártalak kíváncsian
sóvárogva.
Néha eljöttél s loptunk
Meghitt perceket
Szereztünk egymásnak
boldog, szerelmes
együttléteket.
Szerettél talán
s én is szerettelek
De a múltad közénk állt
S már nem bírtam a ránk
nehezedő terheket.
Néhány napja már nem
szöktem el. Nem mentem
a sziklához, kijátszva
az időt , s a valóságot.
Már nem akartam, hogy
ott beteljesüljenek az álmok.
A szikla azóta is ott áll
Büszkén ám magányosan
A titkot őrzi magában
s a helyet, hol két
szerelmes szív
Olykor egymáson megpihent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése