Vasárnap révén együtt a család. Kivételes eset, hogy a fiam kezébe vette a könyvet. A napsugarak jótékony, gyengéd hatását is érezhettük- eddig. De, ez is jobb már a semmitől. Megvolt a rokonlátogatás, kitárgyaltuk az élet mindennapi dolgait. Olyan üres mindenki. Üres szavak komoran koppannak. Belefáradtunk a kinyúlt télbe. Talán...talán lassan csak melegszik már az idő.Túl vagyunk a vasárnapi ebéden, sütöttem kétféle muffint is, könnyen vagyok. A tyúkok csak úgy ontják a tojásokat....Azt hiszem ez az élet, a valós élet...az otthon melege..ahol várnak, ahova jó mindig hazatérni..
Az álmok? Ők tova libbennek, mint a pillanatok:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése