Véget ért a Karácsony. Ahogy indult, a vége jó lett. Pontosabban kis apró incidensek bontották meg a hangulat szépséget. A gyerekek vitája, veszekedése- bosszant. De gyerekek, nem várhatjuk el tőlük, hogy mindent tökéletesen csináljanak, mikor mi felnőttek is követünk el hibákat. Felraktam az ajándékaimat, ágytakarót az ágyra, hogy anyósom örüljön. De bevallom, annyi van, hogy ezt most csak az Ő kedvéért tettem. Szép, puha, piros mintás..még éppen-éppen illeszkedik a narancs- fehér színvilágba. De örömmel adta, és soha nem nézem, hogy mit, mert a lényeg a szándék.
Főzni nem kell, mert tegnap főztem, és még itt a sok- sok sütemény is. Tele vagyunk, beteltünk. Érezzük, hogy enni kellene, de mit is, mert nem kívánunk semmit. Ma ilyen ünnep utáni nyugis hangulatunk van. Majd mindjárt gyertyákat öntünk a fiammal, mert lázban ég...utána kártyázunk, és filmet nézünk. Megnézzük a Gésa emlékiratait. Már régen láttam..Jó, hogy nincs hó. Nincs hideg, bár köd az van.
Nem is tudom, ha nem lenne családom, mit csinálnék egy magamban. Halálra unnám magam. Néha jó a magány,a csend, de csak ilyenkor érezzük, mit jelent az otthon melege....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése