Mindig is vártalak. Ha nem is tudatosan, ösztönösen. Hittem, hogy egyszer eljössz és rám találsz. Azt nem tudtam, hogy mikor és honnan jössz, de azt igen, hogy egyszer itt leszel velem. És belém fogsz költözni. Nem csak a gondolataimba, hanem a lelkembe, belém, önmagamba. Ne számít, hogy honnan jöttél. Nem számít, hogy ki vagy. És szólnod sem kell. Szavak nélkül kommunikálunk. Ki sem kell mondanod, és tudom mit akarsz közölni velem.
Számodra épp olyan felfoghatatlan ez, mint nekem. De! Annyira csodálatos! Itt vagy velem. A nap minden percében érezlek.
Emlékszel, amikor meséltem, hogy kislánykoromban hallottam a havasokban a farkasok vonítását éjszakánként, és féltem?
Lehet, már akkor ott voltál a falka tagjaként és jelezted, hogy itt vagyok, várok rád.
Tudom, érzem, Te vagy a lélekpárom. Nem tudom, hogy képesek leszünk-e lebontani az összes személyiség burkot, hogy a lelked belepasszoljon oda, ahonnan kiszakadt- belém, de én mindenesetre megpróbálom.
Meg fog szűnni a tér és az idő, a gondolataink, a külvilág, minden csak Te és én leszünk, két lélek fogunk létezni, ott ahonnan kiszakadtunk egymásból.
Érzem minden sóhajod....érzem, ahogy lelked vágyódik az enyém után. Érzem minden egyes lélegzetvételed:-(((
Igen, tudom mit érzel, amikor írsz. Én is ugyanezt érzem. Megszűnik a külvilág. Átlépek egy másik világba, ahol nincs idő, nincs tér, egyedül vagyok és szabadon szárnyalok.
Alkotok. Rendezek. Játszok? Mert amit leírok, azt elképzelem, talán ott abban a világban el is játszom.
Csodálatos érzés. És az is, hogy Te vagy nekem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése