A sziget szép volt. Pálmafák, liánok, gyümölcsök, és egy- két majomfajtát is láttak. Ahogy haladtak beljebb, kezdett zavaró lenni a csend. Valami nem stimmel- gondolta Mary. Rossz előérzete volt. Hirtelen megszűnt a növényzet- gyűrű, és egy csodálatos vízesés előtt találták magukat. -De szép!- ámultak el néhányan. Mögöttük halk léptek nesze bontakozott ki a csendből. Hátra fordultak. Emberek kifestett arcokkal vették körül őket.
-Benszülöttek- nyilallt bele Marybe a felismerés. Add Uram, hogy ne legyenek emberevők!
Egy férfi kivált a törzs gyűrűjéből. Magas volt, sötét szemű, de a bőre színe világosabb volt, mint a többieké. Az ő arca is ki volt festve így takarta arcának vonását. Valami érthetetlen nyelven szólt hozzájuk. Mary előrelépett. Meghajolt a férfi felé, majd a saját nyelvén angolul szólt a férfihez.
-Mary Jeanne vagyok. A parton látható hajó kapitánya. Eltévedtünk. Nem tudtunk a sziget létezéséről, véletlen bukkantunk rá. Békés szándékkal vagyunk itt, nem akarunk bántani senkit. Ha elengednek, azonnal tovább hajózunk. A férfi nem értette Maryt. Csak nézett rá sötét szemeivel. A tekintete értelmet, és bizalmat sugárzott. Mary nem félt. Elmosolyodott. A férfi is.
-Hát jó...nem ért engem. Nem tudok az Önök nyelvén Tehetetlenül széttárta a karját. Akkor elmegyünk!- és megfordulni készült., amikor erős kéz szorította meg a karját.
Kérdőn nézett a férfire.
-Maradhattok. Látom, békés szándékkal vagytok itt. Szívesen látunk a szigeten Mary Jeanne. Mary megkönnyebbült. Érti a nyelvünket. Hála az égnek! És gondolom, nem emberhússal táplálkoznak.
A férfi olvasott a nő gondolataiban. Elmosolyodott.
-Nem táplálkozunk emberhússal, nyugodjon meg. Nem bántjuk Önöket! Van itt minden, a sziget jól el van látva.
-Jöjjön velem!
Mary a meglepődött legénységhez fordult.
-Maradunk. Holnapután úgyis karácsony lesz. Itt töltjük. Ne féljetek, menjetek, nézzetek körül! A legénység oszladozni kezdett. Mary a férfivel maradt.
-Alexander a nevem. De a többiek csak Alen-nek szólítanak. Jómagam is úgy tévedtem ide, kb. öt évvel ezelőtt. Megszerettem a helyet, a törzs elfogadott. Jól érzem itt magam.
-Amúgy merre tartanak?
-Nem rég hagytuk el Dohust.
-Értem. Gondolom, éhes. Jöjjön!- és egy árnyékos helyre vezette., ahol az asztal roskadásig meg volt rakva minden élelemmel(mint a mesében)- gondolta Mary. Mary nem volt zavarban. Ő soha nem félt. Akkor félt utoljára, amikor Marc a tengerbe veszett.Az emlék-kép hatására árnyék suhant végig az arcán.
A férfi látta, érezte. A nőnek nagy fájdalma van. A lelke halott. Ugyan néha mosolyog, de fáj a szíve, sérült a lelke. Érezte. Érezte a nő fájdalmát. Rákapcsolódott a nő érzéseire, lelki világára. Mary nem értette, mit érez, és miért. Annyit érzett, hogy a férfi kutat benne. Belépett az ő világába....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése