Közszemle

Találó a képem, valahogy ennyire érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Én nem másoknak akarok megfelelni, hanem önmagamnak! Akinek akartam, már megfeleltem, bizonyítottam, ők elfogadtak, ahogyan én is őket. Az emberi kapcsolatok nem azon alapulnak, hogy tépjük magunkat, rágódjunk állandóan ki mit gondol rólunk! Aki akar az elfogad olyannak, amilyenek vagyunk valójában. Változunk. Állandóan. Nem csak külsőleg(az idő múlásával) hanem belsőleg is. Épül a jellemünk, jobban átlátunk dolgokat , megtanuljuk kontrollálni egyes tulajdonságainkat.
Soha nem érdekelt , hogy a környezetem mit gondol rólam. Aki szeret, az szeret, aki meg nem, az ne szeressen. Nem szerethet mindenki, és nem is kell.
Csak az a néhány ember szeressen, akiket én is szeretek feltétel és elvárások nélkül.
Az írásaim..sokan írunk itt és máshol is. Az, hogy egyeseknek nem tetszik, vagy megbántódnak miatta, az az ő bajuk, talán az ő igazuk. Amit írok meg mindenkor az én igazam. Ha én szeretem a  Karácsonyt, akkor is szeretni fogom, ha egyesek nem szeretik, mert nekik képmutatás. Az az ő bajuk, mert nem érzik a karácsony lényegét.a szeretetet.
Amit közszemlére bocsátunk, már nem a mi dolgunk ki hogyan fogadja. És mennyire igaza volt, aki ezt írta nekem anno. Azóta elfogadtam és magamévá tettem a gondolatot.
Néhányan írunk itt a HD-n rendszeresen. Van aki naplót ír, leírja mi történik vele mindennap. Vannak akik csak azokról a dolgokról, amelyek mély nyomot hagynak bennük. És néhányan, köztük jómagam is arról írunk, ami éppen foglalkoztat vagy írásra késztet.
Akik magukról, a velük történt dolgokról írnak valamelyest bepillantást engednek a magánéletükbe. Miért? Mert nyitott emberek, kommunikatívak, és optimisták.
Ezen a közösségi oldalon(vagy máshol is) sokféle embertípus megfordul. Itt olyan jól lehet tanulmányozni az emberi jellemeket, és egy-egy helyzet által kiváltott viselkedési formákat.
Van itt néhány ember akiket kedvelek, köztük néhány nő is. A nők világa érdekes. Sokkal őszintébbek, nyíltabbak, mint a férfiak. Jóval több témáról lehet velük eszmecserét folytatni. És persze érzékenyebbek, sebezhetőbbek, mint a férfiak. Kitartó férfi az kevés van. Már csak mosolygok azokon a férfiakon akik betévednek a profilomra, és néhány falbeírás után elindulnak a privát levelek. Valahogy a férfiak jobban rejtik a magánéletüket, érzéseiket.
Aztán néhány levél után olyan szépen eltűnnek. Mert talán mást vártak, mást hittek.
Amikor felrakjuk a blogjainkat, van akinek tetszik az írás, és vannak akiknek nem. Akiknek tetszik, talán mert ők is hasonlóan gondolkoznak, emlékeket idéz elő bennük, vagy csak éppen megmosolyogtatja őket.
Ez így van jól..Attól, hogy valakinek nem tetszik, attól még az én Igaz-am:-))