Egy hét feszültség után újra képes vagyok mélyen írni és gondolkozni. Tudom, ehhez nyugalom kell. Megnyugodtam, teljesen. Elmúlt a fejfájásom is. A dolgok magam körül szépen rendeződnek, most már csak hagyom, hogy legyen...
A stresszelés..pontosabban a feszültség..nem tudom, miért tartott ilyen sokáig nálam. Próbáltam magam megnyugtatni a jól bevált módszerek alapján, de nem ment..így hagytam, hogy legyen:-)
Talán az idő..bejött az igazi tél, a hó, a hideg, a kemény fagyok, amit én annyira utálok, hogy egyszerűen nem bírom elviselni. Próbáltam enyhíteni a Karácsony közeledtével- hiszen a Karácsony a szeretet, a béke ünnepe, de nem segített. Közben vendégeim is lettek egy hétig, el kezdtem a nagytakarítást is, és még olykor dolgoztam is a munkahelyemen. Nem aludtam rendesen, és besokalltam. Most már talán elfogadtam a tél itt létét, beletörődtem.
Megnyugodtam, újra tele vagyok ihlettel és energiával.
Az ajándékok..lassan vadászom őket. Amit szeretnének a hozzátartozók vagy nincs, vagy még nem találtam rájuk. Így ma folytatom a vadászatot, új erővel.
A lélekpár.
Tegnap hulla fáradtan rákerestem a lelki társra, és ezt találtam. Ez a szó és a jelentése teljesen új volt számomra. Egyszer átfutottam, de annyira nem értelmeztem, mert fáradt voltam még gondolkodni is.
Aztán ma délelőtt a munkahelyemen újra átfutottam, elemeztem. Bevallom, sok miért-emre választ adott.
Akkor nézzük: van a test és van a lélek. A testünket és a gondolatainkat az agy, a tudat irányítja, a lelkünk szabad, és csak az érzelmekre, főleg a mindent átfogó szeretetre összpontosít. A lélek örök, míg a test nem. A test elhasználódik és megszünik létezni. Ilyenkor a lélek visszamegy a lélek közösségbe, ahol az azonos szintű lelkekkel van együtt. Innem a lélek közösségből maga dönti el, hogy mikor születik le újra a földre, kik lesznek a barátai és hova fog leszületni a tanulás céljából. Minden leszületés a tanulás miatt történik, és hogy feljebb léphessen egy- egy szinttel a lélek, ha sikeresen vizsgázik.
Vannak itt a földön barátaink, családunk, ismerősök, társunk(férjünk, feleségünk). Egyik sem egyenlő a lelki társsal. De most nem erről akarok írni.
A lélek ösztönösen keresi a lélekpárját, nem tudatosan. Ezért van az, hogy az emberek, akikkel olykor összecsendül a lelkem, rákapcsolódunk egymás rezgésére, befejezzük a másik gondolatait - eltűnnek, nem maradnak velünk az életünkben. Annyiszor feltettem a kérdést: miért lépnek ki a virtuál életemből, mikor annyira éreztük egymás gondolatait, kellemes perceket töltöttünk együtt...és többé már nem vonzzanak az írásai, gondolatai. ?Hát ezért..mert nem ő volt a lélekpárom. Nem ő volt magamból egy darab, vagyis önmagam tükörképe. Lassan, de kezdek rájönni dolgokra. Választ kapni a miértjeimre.
Azért mennek el az emberek, akik egykor fontosak voltak, mert nem vagyunk még készek, képesek arra, hogy lebontsuk egymás személyiség burokját...
Akivel képes leszek erre, akivel megszűnik számunkra minden,a tér, az idő, a gondolatok, minden- ő lesz a lélekpárom, önmagamból egy darab.
Tudom, érzem, hogy meg fogom találni. Hogy mikor? Azt nem tudom..de ösztönösen tovább keresem...És ha megtalálom, semmihez nem hasonlítható, csodálatos érzés lesz:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése