Körülbelül egy hónapja találtam rá a Mandala üzenetére: Csak hagyd, hogy legyen..
A vers már akkor megérintett, a szívemig hatolt, és végig itt motoszkált bennem. Gyakran idéztem barátaimnak belőle nyugtatásképpen. Mikor feszült vagyok, mély levegőket veszek, és megszólal bennem: nyugi, csak, hagyd, hogy legyen... Mint ha ez olyan könnyű lenne! De próbálom..tulajdonképpen ez az elfogadás...ne keresd, ne akarj, ne zaklasd, ne siettesd, csak hagyd, hogy legyen... Hát jó, hagyom, hogy legyen...így annyira más élni. Teljesen nyugodt az ember, nem idegesíti, nem zavarja semmi. A dolgok előbb- utóbb úgyis megoldódnak maguktól.
Simulj hozzám ,merülj el bennem érezlek ez olyam hatodik érzék amit már rég elfelejtettünk, elfelejtettek velünk de amióta jobban odafigyelek magamra ,a belső hangokra, megtaláltalak. Igen személyiségburok , nem halottam vagyis nem fogalmaztam meg így még magamnak , lehet nem ismernek akik az öt érzékszervükkel próbálnak megismerni. Te közelebb állsz hozzám mert bennem élsz ,érezlek ,itt vagy vezeted a kezem .Gondolataink visszatükrözése ez, légy maradj mindig ilyen :-))
Maradj közel érintsd a lelkemet ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése